Gyermekelhelyezés
Egy válóper óriási változást jelent a családban nevelt gyermek(ek) életében.
A megszokott családi otthon megszűnése, a szülők közötti viták és feszült hangulat bizonytalanságot, ennek következtében magatartásbeli problémákat is eredményezhet a gyermekeknél. Minden gyermek teljes és biztonságot nyújtó családban szeretne felnőni, hiszen szüksége van mindkét szülő közelségére, támogatására.
A gyermek elhelyezésének kérdése abban az esetben merül fel, ha az addig házastársként vagy élettársként együtt élő szülők különválnak. A gyermek elhelyezéséről ezt követően elsősorban a szülők döntenek.
Természetesen ebben az esetben a lehető legjobb megoldás a gyermeknek (és a szülőknek egyaránt), ha gyermek elhelyezésével (illetve a válással kapcsolatos minden kérdésben) kapcsolatban egyezséget tudnak kötni.
A megállapodásnak a gyermek érdekeit kell szolgálnia, így a bíróság csak akkor hagyja azt jóvá, ha az megfelel ennek a kritériumnak. Az egyezség tartalmát a szülőknek alaposan meg kell fontolniuk, hiszen az mindenkor köti őket, és az egyezség utóbb történő megváltoztatására csak meghatározott törvényi feltételek megléte esetén, és bizonyos időkorláton belül kerülhet sor. Megegyezésen alapuló válás esetén a gyermek elhelyezésében való megállapodás kötelező.
Ha a szülők nem tudnak egyezségre jutni a gyermek elhelyezését illetően, akkor bármelyikük kereseti kérelemmel fordulhat a bírósághoz, amely az ügyben ítélettel dönt. Gyermek elhelyezése iránt peres eljárást nem kizárólag a házasság felbontására irányuló per során, hanem a házasság felbontásától függetlenül, illetve akkor is meg lehet indítani, ha a szülők nem házasok.
A gyermekelhelyezés során a bíróság annál a szülőnél helyezi el a gyermeket, akinél kedvezőbbnek látja a gyermek testi, értelmi és erkölcsi fejlődését. Amennyiben mindkét szülő alkalmas a gyermek nála történő elhelyezésére, és ezt bizonyítja, akkor bármelyik szülő igényelheti a gyermek nála történő elhelyezését.
A bíróság az ügyben többféle szempontot vizsgál, és mérlegel. Vizsgálja a szülők személyiségét, életmódját, életvezetését, erkölcsi tulajdonságait, figyelembe veszi anyagi körülményeiket és a lakáshelyzetet. Fontos körülmény az is, hogy melyik szülő tudja jobban biztosítani a gyermek gondozását, értelmi fejlődését, iskoláztatását és egészségügyi ellátását. A bíróság vizsgálja még a gyermek és a szülők egymáshoz történő viszonyát. A bíróság számára segítséget nyújthat egy környezettanulmány, a bölcsőde, óvoda, iskola véleménye, szükség esetén pedig akár pszichológiai szakvélemény is.
Rendkívül fontos kérdés a nevelésre alkalmasság szempontjából az a tény, hogy a felek saját sérelmeik ellenére hogyan képesek azt figyelmen kívül hagyva biztosítani a gyermek különélő szülővel történő kapcsolattartását, mennyire támogatják, illetve akadályozzák azt. A gyermek érdekét mindenekelőtt az szolgálja, ha a szülők segítik a másik szülővel történő kapcsolattartást, nem „használják” a gyermekkel történő kapcsolattartás akadályozását a másik szülő „megbüntetésére”.
A bíróságnak eljárása során a szülői felügyelettel, illetve a gyermek elhelyezésével, valamint az elhelyezés megváltoztatásával kapcsolatos eljárása során főszabály szerint mindkét szülőt meg kell személyesen hallgatnia. A szülőkön kívül a bíróság meghallgathatja a gyermeket is amennyiben indokoltnak tartja, illetve, ha a gyermek azt maga is kéri. A meghallgatás közvetlenül vagy szakértő útján történik.
